baktimi

Friss info

Pusztító vágy

view:  full / summary

Sato 2

Posted by baktimi on February 28, 2012 at 9:40 AM Comments comments (0)

Hát elkészült a folytatás. Sokáig ültem rajta, mert egyszerűen nem bírtam abbahagyni az írását. Remélem élvezni fogjátok ti is legalább annyira, mint szögény Isoshi. XD

Jó olvasást!

http://animeszerepjatek.hu/jatek.asz?kat=475


Sato játék

Posted by baktimi on January 22, 2012 at 9:30 AM Comments comments (0)

Az új bejegyzés elkészült, Onichi megírta. Itt a link: http://animeszerepjatek.hu/jatek.asz?kat=475

Remélem ti is élvezni fogjátok, jó olvasást!

Els?? bejegyzés Sato karakteremmel elkészült!

Posted by baktimi on January 10, 2012 at 2:45 PM Comments comments (0)

Megígértem hogy ide is felteszem a kommandósomat:

Jó olvasást!

 

Sato

 

Már megint egy hideg és ködös reggel. A kocsim ablakát vastagon befedte a pára. Gyűlölöm a hajnalokat. Gyűlölöm. Gyűlölök arra ébredni, hogy álmomban éreztem bőrének puha melegét, ahogy sóhajai fülemet súrolták... Ilyenkor keményen ágaskodó vággyal és zihálva ébredek, és nem fogad semmi, csak az üres ágy.

- Picsába.

Orrom alatt szitokszavakat morogva törlöm szárazra a kocsim szélvédőjét, és végre ráadom a gyújtást. Halkan feldorombol fekete Nissan terepjáróm motorja. Kihajtok a parkolóból,.

Egy újabb nap kezdődik.

 

Odabent a kapitányságon olyan nyüzsgés van, akár fényes nappal. A váró tele károsultakkal, áldozatokkal. Tömött sorokban ülnek a kényelmetlen és keskeny fapadokon. Jobb híján a máladozó kékeszöld falfestést bámulják.

Bakancsos lábaimmal nesztelenül sétálok el mellettük, bal kezemben egy papírpohárban híg és keserű kávé lötyög, a folyosói italautomata áldása. Belököm széles vállammal a nagy irodai térbe nyíló lengőajtót. Odabent az íróasztalok mellett a nyomozó és tisztkollégák ülnek. Van aki tanút hallgat ki, némelyeknek kurvák és stricik jutottak. A sarokban néhányan kávéznak és halkan beszélgetnek. Az egyik megbilincselt drogos ordítozik, a vele szemben ülő rendőrrel. Nem csitul, hiába próbálja nyugtatgatni a fiatal nyomozó. Nemrég kezdett nálunk, csak látásból ismerem. Kibaszásból kapta ő a balhésat, ez itt a szokás.

Elsétálok mellettük is, útban a hátsó ajtó felé. A drogos ultramagas hangtartományban nyomja.

- Szórakozz a kibaszott kurva...!

Jobb kezemmel megragadom égnek zselézett, hupililára festett haját és belemasszírozom arcát a fenyőfa íróasztal lapjába.

- Bamm! – mondja az asztal.

- Ááá! Jó leszek, jó leszek, jó leszek! – mondja a drogos. Vagyis inkább rekedten ordítja. Hiába rángatja a háta mögött összebilincselt kezeit, ez ellenem édeskevés.

Bal kezemmel eltartom a kávét, miközben előre hajolok a füléhez.

- Kurvára korán van, és te túl hangos vagy – dörmögöm vödörmély hangomon. Sötét szemeim hidegen szegezem nyáladzó, kíntól eltorzult arcára.

- Bocsánat! Bocsánat, bocsánat, bocsánat... – hadarja nyüszítve. Erősebben az asztalra nyomom arcát. Vetek egy futó pillantást a fiatal nyomozó döbbent arcára. Amikor lecsaptam a drogost, odafigyeltem rá, hogy ne törjem el az orrát. Azt nehezebb kimagyarázni.

- A szomszéd teremben leszek, és megiszom a kávémat. Csendben. Ne kelljen vissza visszajönnöm. Rendesen fogsz viselkedni?

- Jó leszek! Jó leszek! – ordítja, nyála az asztallapra fröccsen. Elengedem, és amíg a széken összekuporodva szörcsög, fájó állkapcsát mozgatva óvatosan, addig rákacsintok a tátott szájjal bámuló ifjú kollégára, majd folytatom utamat. Mielőtt becsukódik mögöttem az ajtó, még hallom ahogy valaki a nevemet suttogja, és figyelmezteti a srácot hogy tartsa távol magát tőlem. Heh.

A kommandós egység nagy irodája teljesen üres. Felkattintom a plafonon végigfutó neoncsöveket, amelyek halk zümmögést követően hideg fénnyel árasztják el a húsz üres íróasztalt. Az ablakok sötéten bámulnak vissza rám, még a nap sem kelt fel. A kis egérluk a terem másik végében van, ezt az egység előző csapatvezetőjétől örököltem. Elsétálok az íróasztalsor mellett, a csend szinte tapintható. Előhalászom kulcsomat fekete farmerem zsebéből, hogy kinyithassam az üvegablakos ajtót, amelyen fehér betűkkel szerepel a nevem és beosztásom.

Leülök az íróasztalom mögé, beizzítom az íróasztali lámpámat és feldobom lábaimat. Ellazulok, felszakad egy mély és álmos sóhaj mellkasomból, amely ásításba fullad. Áldásos csend, csak a kávém szürcsölése és semmi más.

 

*

 

Nincs jobb egy kis hajnali lőgyakorlatnál, amikor még nehezen fókuszálsz, az ujjaud merevek és a reakcióidőd hosszabb a szokottnál. Ez az igazi kihívás. Az alagsori öltöző is kong az ürességtől. Kiveszem géppisztolyom a szekrényemből, majd a lőszerraktárhoz sétálok. Az ablak túloldalán ülő álmosképű éjjeli ügyeletes szó nélkül tolta ki a kis nyíláson keresztül a töltött tárakat.

A lőtér teljesen sötét, csak az általam használt lőállásnál felkapcsolom a villanyt, és a kezelőfelületet nyomogatva beállítom a lőlap távolságát.

Bamm! Bamm! Bamm!

 

Egy órával később futnak be a csapattagok.

 

Lőgyakorlatok után erőnléti edzés. Nagy tornaterem. Hajtom őket a pályán, és magamat is. Amikor már kellően bemelegítettünk, jöhet a harcművészet. Mindezeket kizárólag hétköznap délelőtt tehetjük, egymást váltva a két csapat. Amíg az egyik edz és pihen, a másik készenlétben vár az őrsön vagy otthon. Vagy máshol. Mindegy.

 

Zuhany, pihenés, könnyű ebéd, majd a koradélutáni csapatmegbeszélés, eligazítás. Megtekintjük a legutóbbi akció rendőrségi videofelvételeit. Kielemezzük a hibákat.

Késő délutánig elszüttyögünk, és már azon gondolkozunk, hogy ma is nyugi lesz, amikor felsikolt derékövemhez csatolt mobiltelefon. Felveszem, végighallgatom a diszpécsert figyelmesen. Minden szavát memorizálom, bontom a vonalat.

Minden fej felém fordul, félbehagyják a labda dobálást és a beszélgetést.

Dörren a hangom.

- Mozgás csajok! Egy iskolai lövöldözés a tizenkettedik és a huszadik utca sarkán lévő Yunong gimnáziumban! A többit majd a buszon!

 

Bakancsokban dobogó lábak. Fegyverek a kezünkben, golyóálló mellényt, maszkot és sisakot, védőszemüveget már a száguldó járművön veszünk magunkra, miközben folyamatosan beszélek. Élőben is hallják a hangom, ugyanakkor a sisak belsejébe beépített headsetből is recsegek nekik, hogy sztereóban is élvezhessék, ugyanakkor egy szavamat se szalasszák el.

- Egy tizenöt éves fiú, Mark Hudson a lövöldöző, apja duplacsövű vadászpuskájával, és sok lőszerrel. Harmadik emelet, jobbra a második tanterem. Túszok száma húsz, ebből nem tudni mennyit lőtt már le, mert sok golyót eltárazott már. Okos a srác, a mesterlövészek nem tudják leszedni. A túsztárgyaló már főzi, mi pedig szépen bemegyünk és elkapjuk a kis mocskot, a túszokat pedig élve és épségben kihozzuk. – Mély levegőt veszek, majd folytatom a szokásos szöveggel. – A bevetési kocsink mögött a mentők jönnek, őket az iskola hátsó udvarán tesszük le. Ha sérülés következik be, Yanko százados veszi át a parancsnokságot, ha újabb sérülés következik be, akkor Vatana hadnagy lesz a parancsnok!

 

Kibámulok a szélvédőn, az előttünk haladó kocsi tetején a fényszóró csóváit figyelem. A benne ülő csapattagok is hallották minden szavamat a fülesen keresztül. Érzem ahogy kezd átjárni az adrenalin. Imádom ezt.

 

A konvojunk az iskolához ér, a bámész tömeg szétnyílik, ahogy a járőr kollégák szétterelik őket. Fejünkön maszk, sisak, kezünkben fegyverünk.

 

Ajtón be, intek kezemmel, csapat szétválik a begyakorlott módon. Körbevesszük a tanterem ajtaját, bentről hallom ahogy a túszejtő fiatalkorú a mobiltelefonján keresztül kiabál a túsztárgyalóval.

 

- Várunk – morgom a headsetbe. Néhány perc után lövés dörren. Dörren a hangom: - Most!

 

Ajtó betör, majd amikor fedezve egymást benyomulunk, a vaktában lövöldöző kölyköt Vatana hadnagy egy pontos fejlövéssel leteríti. Felkaromba kemény fájdalom nyilall, és felszisszenve veszem tudomásul, hogy a golyókból egy nekem is jutott. Körbe fordulok, megnyugszom amikor látom, hogy a csapatból mindenki sértetlen, azonban...

 

- A kurva életbe – mordulok fel. Letérdelek az áldozatok mellé, egyikük még hörögve lélegzik. A headsetbe beszélek, miközben ellenrzöm a másik három pulzusát egymás után. – A túszejtő halott, helyszín biztosítva. Küldhetitek a mentősöket. - Gyors fejszámolás. - Öt halott, négy súlyos sérült. Vége.

 

- Vettem, parancsnok! Vége! – hallom.

 

Néhány perc múlva már a felkaromon fáslival ülök az egyik fekete terepjáróban, egyik kollégám és haverom vagy százzal hajt keresztül a városon. A mentősök túl elfoglaltak voltak, hogy az én kis karcolásommal foglalkozzanak, ezért ketten együtt legyűrtek és behajtogattak a kocsiba, majd minden ellenkezésem ellenére ők maguk biztosítják nekem, hogy ne ússzam meg a mai napot tetanusz oltás nélkül. Faszba.

- Hé! – morgom bosszúsan, amikor élesen bevesz egy kanyart, és a fájós karom a kocsi oldalához nyomódik. – Ne olyan gyorsan...

- Bocs, főnök. Kuss, főnök.

Lenyelem a nyelvem, és hallgatok. Igaza van, az ő helyében én is ugyanezt tenném, bármelyik csapattagunkról is lenne szó.

 

A kórház hátsó művészbejáróján megyünk be, a traumatológia a földszinten van. Azonnal kerítenek egy üres vizsgálót nekem, és ahogy a zöld szoba zöld vizsgálóágyán ülök a zöld lepedőn, komoran figyelem a zöld ingben és fehér nadrágban pislogó középkorú orvost. Már nincs rajtam a maszk és a sisak, a golyóálló mellény sem. Félmeztelenül ülök, hegekkel borított felsőtestemet csak egy fekete trikó takarja.

- A lövedék csak súrolta a karját, szerencséje volt. Varrnom sem kell, csupán lekezelem és bekötözöm, a tetanusz oltást pedig utána megkaphatja.

- Pompás.

Egy hang nélkül tűröm hogy valami büdössel és égetően csípő dologgal lekezeljen, majd bekössön. Ledobja a gumikesztyűt és az ajtóhoz sétál.

- Felöltözhet, a tetanusz oltást majd a felkarjába beadja egy asszisztens. Viszlát!

- Viszlát – morgom. Felhúzom a véres fekete ingemet, begombolom, és már a mellény is rajtam, amikor a székben tespedő haverom, Suichi kuncogni kezd.

- A felkarod...

Vetek rá egy csúnya oldalpillantást.

- Kell a faszomnak tetanusz. Már kaptam egy csomót. Induljunk.

 

Nyílik az ajtó, és belép fehér köpenyben az említett asszisztens. Megtorpanok, hónom alól kiejtem a sisakot, amely tompán koppan a zöld linóleumpadlón. Puha, világosbarna haj, sápadt arc, szürke szemek. Az orrának finom vonalai és a szép szája... a hosszú szempillák... nyakának hosszú íve... Ő az! Ő az! Felnéz rám, egyenesen a szemembe.

 

Megáll az idő...

 

Isoshi... ez tényleg ő... Ó istenek, milyen szép még mindig, pont mint az emlékeimben...

 

- Isoshi...

 

- Nem... ne...!

 

Kitágulnak szemei, ajkai elnyílnak, kezei vadul remegni kezdenek, a tálcáról a földre esik a fecskendő. Tétován hátrál az ajtó felé, testem pedig magától mozdul, vadmacskaként vetődöm utána, hogy ne tudjon elmenekülni. A védekezően felemelt tálcát kiverem kezéből, és egész testemmel az ajtóhoz préselem. Kezeim arcát fogják, szívom magamba a látványt. Isoshi... itt van... megvan...!!!

 

Hátam mögött hallom Suichi hangját.

 

- Sato? Mit műv...?

 

Ebben a pillanatban, mohón fújtatva szorítom számat Isoshiéra, és megszűnik létezni a világ körülöttem.

 

Isoshi szája, Isoshi íze, az ő finom friss illata. Isoshi... Isoshi...

 

- Isoshi... Isoshi... – dörmögöm rekedten, imádattal a szájának, állának, nyakának. Nem hallok és nem látok semmi mást, csak őt. Reszket... istenem, hogy reszket a karjaimban! Lángol az egész testem, folyékony forróság csurog végig egész testemen, ugyanaz az erős birtokló sóvárgás, amelyet csak akkor éreztem, ha őt a karjaimban tarthattam. – Végre megvagy! Végre... megtaláltalak!

 

- Engedj... engedj el... – nyöszörgi könnyezve. Lecsókolom a sós cseppeket, mellkasomnak feszülő kezeit nem érzem. – Kérlek ne! Ne... ne... ne...

Felemelem a fejemet, szép szemeibe pillantok. Sötét tekintetemmel felfalom őt, beszippantom lelkét magamba egy pillantással. Sápadtan remeg, de satuként tartom őt, előlem nincs menekvés. Arcáról a nyakára csúsznak ujjaim, rákulcsolódnak és finoman megszorítom.

 

Elszökött előlem. Elmenekült. Éveken át kerestem, sóvárogtam utána, és sehol sem találtam. A rendőrségi adatbázisban sincs benne, pedig mennyit kerestem!

 

- Sato engedd el az ápolót! – mordul mögöttem Suichi. – Mégis mi ütött beléd?

- Segítsen, kérem – nyöszörgi neki az én kincsem. Ujjaim erősebben szorulnak nyakára, csupán néma figyelmeztetésként.

- Hová tűntél el akkor? – kérdezem halkan.

- Sato! – mordul mögöttem ismét a haverom. Sötéten villogó szemekkel figyelem a csinos arcot, a szürke szemekben reszkető félelmet. Retteg tőlem. Jól teszi.

- Válaszolj, kiscica!

Megrándul, szemeit összeszorítja, mintha a régi becenevét újra hallania fájdalmat okozna neki. Ezerszer suttogtam a fülébe szex közben, vagy épp büntetés közben, vagy csupán akkor, amikor az orgazmustól öntudatlanul vergődött a karjaimban.

- Át... átszállítottak egy sza-szanatóriumba... Aztán...

- Van fogalmad róla, mennyit kerestelek? – suttogom rekedten, szám dühös vicsorra torzul.

- Engedj el... kérlek...

Könnyeit, remegő ajkait látva valami mélyen megmozdul bennem. Lassan elengedem a nyakát, kemény arcvonásaim feloldódnak, csak nézem őt, és ujjaimmal cirógatom könnyes arcát. Megcsókolnám újra, de elfordul. Nagyot fújva támaszkodom meg feje mellett a karommal. Mióta nem láttam őt, jócskán megnőttem, épp csak az államig ér. Görnyedten magasodom fölé, már nem lapítom törékeny kis testét az ajtóhoz, de a karjaim még mindig csapdában tartják. Fejemben lázas gondolatok kavarognak. Először is őrültségeket akarok tenni. Leteperni őt, itt és most, a puszta padlón is akár, vagy a vizsgálóágyon. Másodszor pedig a derekamon lóg egy bilincs... Haza is vihetném itt és most. Az ágyamhoz láncolnám, és soha de soha többé le sem szállnék róla. A gondolattól egyre nehezebben veszem a levegőt, szemeim keményen merednek remegő kis áldozatomra. Mintha sejtené mi jár a fejemben, remegve kapaszkodik fehér ingének gallérjába.

Vállamra nehezedik egy súlyos kéz.

- Sato engedd el! Halálra rémítetted szegényt.

Meg sem várja a válaszomat, hátrébb húz, és a lehetőséget Isoshi azonnal kihasználja. Mire feleszmélek, becsapódik előttem az ajtó, és a túloldalon a futó léptek kopogása. Utána vetődnék, de erős karok megragadnak és visszatartanak.

- Sato mégis mi a franc ütött beléd? – kiabálja, miközben velem hadakozik.

- Engedj el te barom! Megszökik!

 

Percekkel később, zihálva támasztjuk a falat, a közelharc kissé megviselté tett bennünket. Lenyalom a vért a szám sarkából, Suichi pedig vérző orrát dédelgeti. Hátunkkal a falat támasztva guggolunk egymással szemben.

 

- Mi a faszom van veled, bazdmeg? Letámadsz egy vétlen civilt? Ez nem vall rád. Ki volt ez a kiscsávó? – kérdezi dühösen villogó szemekkel.

 

- Az első szerelmem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A játék linkje:

http://animeszerepjatek.hu/jatek.asz?kat=475

Meglepetés!

Posted by baktimi on January 8, 2012 at 11:25 AM Comments comments (0)

Felraktam egy kis meglepit az "Egyéb írásaim" menüponton belül. A címe:

Csak téged! (katt ide)

Pillangóm 12. rész

Posted by baktimi on December 23, 2011 at 6:35 PM Comments comments (0)

Igen, elkészült az új rész.

Kommenteket is kérek, ha lehetséges. 

Boldog Karácsonyt Nektek és Sikerekben Gazdag 2012-t! 


Pusz



Pusztító vágy

Posted by baktimi on December 11, 2011 at 3:35 PM Comments comments (2)

Igen, a Pusztító vágy.

Nem bírok elszakadni Kakashitól, egyszerűen annyira szeretem az általam megkreált sötétlelkű, darkos ninját.

Sok írásomban visszaköszön, és ezúttal egy szerepjátékban kiírom magamból a még bennem maradt érzéseket, ezért megalkottam Satot:


http://animeszerepjatek.hu/karakterek.asz?id=7079

Ő az. Néhány mondat róla:

Sato

Egy igazi mocsok. Nem akarod közelebbről megismerni, nincs azaz isten. Az egységének vezetője, és bajtársaival szemben lojális, a munkájában a maximumot nyújtja, azonban a civil életében más. Mivel pontosan ismeri a törvény betűit, pontosan tudja a korlátokat amelyeket gond nélkül át is lép, ha úgy adódik. Az erőszakot sem veti meg, sőt. Igazán szadista tud lenni, és igazi vadásznak tartja magát. Ha megtetszik neki egy szép őzike, addig megy a vad után, amíg el nem ejti. Akkor aztán felfalja a zsákmányát, és addig nem is ereszti amíg fel nem emésztette teljesen. Nem válogat az eszközökben, bármire képes.

Élettörténet: ügyvéd szülők. Nagyapja háborús hős volt, szamurájok leszármazotta. Tőle örökölte a tartását, a lenyűgöző kisugárzását, amelytől úgy érzed betojsz ha szemtől szemben állsz vele. Egyszerű gyermekkor, barátok és iskolák. Senki nem vette észre, senki nem foglalkozott vele, hogy a barátai rettegve követték parancsait, hogy terror alatt tartotta az egész osztályát és kortársait. Ő mindig ilyen volt. Megmondta mi legyen, és rohadtul senki sem szólhatott ellene semmit. Ha mégis, azokat rövid időn belül különös balesetek érték, például fejjel előre beleestek a vécécsészébe, vagy furcsa kék-zöld foltok keletkeztek a testén, esetleg véletlenül beleállt a körző a kezükbe. És ez csak folytatódott, a nemzetvédelmi egyetemen. Amikor elhelyezkedett a tokiói kommandós egységnél, egy év alatt csapatvezetővé vált, mivel kiváló vezéregyéniség, és minden küldetést alaposan megtervezte, egy stratégiája sem volt hibás. Jelenleg egyedül él egy tokiói toronyépület egyik emeletén. Most lássuk a párkapcsolatait... Volt néhány lány az életében kamaszkorában, de aztán rájött hogy a kerek fiúpopsik és a csupasz és izmos hímpéldányok jobban felizgatják, így lazán átváltott. Gimnáziumban volt néhány csinos srác akiket könnyedén becserkészett és terrorizált, majd aktusra kényszerítette őket. Volt köztük egy, akit imádott, és szinte megszállottként ragaszkodott hozzá. Azt sem engedte, hogy mással szóba álljon rajta kívül. Mivel a fiú nagyon csinos volt, a lányoktól sok szerelmes levelet kapott, amelyek megőrjítették Satot, és ha talált nála egyet, vagy csak meglátta ahogy egy-egy lány szerelmet vall az ő kis ribancával, aznap este keményen megtorolta rajta. A dolgok odáig fajultak, hogy egy napon a fiú öngyilkosságot követett el. Felvágta az ereit, de nem halt meg. Kórházba került, és Sato hiába akarta meglátogatni, nem engedték be hozzá, néhány nappal később pedig a család elköltözött és magukkal vitték a fiút is. Sato soha többé nem találkozott vele. A mai napig minden partnerében őt keresi... őt helyettesíti és olyankor dühöst őrjöngésbe csap át. Éppen ezért, durva az ágyban és nagyon önző.

 

Hobby: lövészet, késdobálás, Blade Combat (késharc), akciófilmek, krimik.

 

Foglalkozás: SWAT Tokyo (kommandó;) csapatvezető

 

Extrák: Gonosz seme.

Ez volt a karakterlapja. o(^_^)o

Hát nem imádatosságos? Totál belezúgtam! <3

Az uke akit szétterorizálok vele, ő lesz:

http://animeszerepjatek.hu/karakterek.asz?id=7104


Hát nem izgalmas?! Már elkezdtem írni Satoval, ha van rá igény, majd belinkelem ide, hogy ti is olvashassátok.


Más:

Pillangóm új fejezete már majdnem kész, jó sokat írtam már, de még mindig van mit beleírni, szóval még várnotok kell rá, de ígérem hogy karácsony előtt felrakom még.

Jó karácsonyi készülődést és olvasgatást nektek! *nagy ölelés*

Kiakadtam

Posted by baktimi on October 31, 2011 at 5:45 AM Comments comments (12)

A mai napon böngésztem animeaddicts oldalán. Találtam egy mangát, amiről az ismertetőt író azt írja: a kamaszlányok bibliája. Hű, hát ez felkeltette az érdeklődésemet, elolvastam az első fejezetet. 

A címe Lovenista.

Az első oldal azzal indul, hogy a lány közli, neki fáj a szex. A folytatásban bemutatkozik. xy vagyok, 16 éves, és mióta elvesztettem a szüzességemet, 9 fiúval feküdtem le. Néztem nagyokat, de végigolvastam. A következő kockákban a lány épp az aktuális barátjával szexel, aki miután megtörtént az aktus, beszélget vele pár szót. Úgy tűnt fáj neked, vagy csakmegjátszod? A csaj közli hogy igen, fáj. Akkor szakítsunk, válaszolta a fiú. 

Hú - gondoltam. Ez aztán komoly párkapcsolat. Vált a szín, már metrón utazik a lányka, két barátjával. Jön a helyi legrosszabb rosszfiú a bandájával, és mit tesz isten, a bandavezér egy csudiszép pasi. Leül a kiscsaj mellé, megdícséri a bőrét és távozik. A kiscvsaj oda van a gyönyörtől, hogy milyen helyes, milyen szexi meg minden. Aztán a telefonja a fiúnak az ülésen marad. A lányka belekukkant, lát többek között videofelvételeket, amelyeken a fiú brutálisan összever a bandájával embereket, ezeket megnézi de fel sem veszi, majd a zenefájlokat böngészi és olvadozik azon, hogy ugyanazt a zenét szeretik. Véget ért az első fejezet, és én enyhén szólva kiakadtam. 

Mi ez a fos? - kérdeztem önmagamtól, majd egy ismerősömtől, aki kb 19 éves lehet. Azt válaszolta, hogy ez a 21. század, Levus. Na ne. Visszakérdeztem: te 15 évesen elvesztetted, és 16 évesen már 9 fiún túl voltál? Nem volt a válasz. Na most akkor?! 

Lányok bibliája? Uramisten! És mi a 10 parancsolat? 

1. 15 évesen veszítsd el a szüzességed.

2. 16 éves korodra már 9 pasin legyél túl.

3. Kizárólag bűnöző pasikba zúgj bele, akik ha ráuntak a csajukra, nagy valószínűséggel téged is úgy elintéznek mint a videókon.

4. Számoljunk. Évente 9 pasi. Akkor 19 évesen már 36 férfivel fekszel le. És még csak 19 vagy. Tartsd a normát! 

5. Ha nyilvánvalóan bűncselekmény bizonyítéka kerül a birtokodba (mobiltelefon), feltétlenül nézd meg az illető milyen zenét hallgat, de ne vidd a rendőrségre. Add vissza az illetőnek. Cserébe majd jól meg***. Jaj de jó is lesz!

6. Ne gondolkodj.

7. Ne akarj komoly kapcsolatot, szerelmet. Fölösleges, úgyis csak a szex számít.

8. Ha egy pasival lefekszel, és többször is ágyba visz, van esélyed rá, hogy beléd is szeret. (mekkora baromság! Kinek kell egy könnyen kapható kis ribizli komoly kapcsolatra?! XD )

9. Mindig legyen a táskádban síkosító és gumióvszer!

10. A fiúkat ne az intellektusoddal és a személyiséged varázsával akard elkápráztatni. Felesleges időpocsékolás.


Gondolom érzitek mennyire kiakadtam! XD

De most komolyan... Vígasztaljatok már meg, hogy a mai kamaszlányok nem ilyenek. Kérlek szépen titeket. Ez annyira kétségbeejtő!

Friss! Pillangom

Posted by baktimi on September 8, 2011 at 2:35 PM Comments comments (12)

Új rész fent! Jó olvasást!

Pillangóm 10. rész fent!

Posted by baktimi on August 24, 2011 at 3:15 PM Comments comments (7)

Üdvözletem kedves olvasóim!

Hosszú várakozási idő után (szánom-bánom) végre felraktam az új részt. Amiért megvárattalak titeket, két fejezetnek megfelel hosszúságút sikerült pötyögnöm.

Kék színnel megtaláljátok.

Örülnék, ha némi visszajelzést is dobnátok felém, mennyire tetszett vagy nem ^^

Jó olvasást kívánok nektek!

Szárnyak új rész!

Posted by baktimi on May 7, 2011 at 5:37 AM Comments comments (8)

Hát feltöltöttem a Szárnyak új fejezetét is. Jó olvasást hozzá!


Rss_feed